
Kíváncsi vagy, miért hallani annyit a NAD+-ról a kutatás szinte minden területén – az öregedésgátlástól a cukorbetegségen át, az agy egészségétől és teljesítményétől egészen a sportteljesítményig?
Ennek egyszerű oka van. Semmi enélkül a koenzim nélkül is (lehet vegyél NAD+-ot a laboratóriumunkból itt). Minden, ami mindenegyes sejtben történik, csak állj nélküle. A NAD+ egy “mindenes” molekula, amely futárként, áramátalakítóként és javító jelként működik. Több mint 500 különböző enzimreakcióban veszi ki a részét. Ezek közé tartozik? Azok, amelyek az ételt energiává alakítják, és biztosítják, hogy a genetikai kód épségben maradjon.
A NAD+-szintek azonban nem maradnak örökké optimálisak. Az életkor előrehaladtával drasztikusan lecsökkennek. Kegyetlenül és drasztikusan, úgy hogy a középkorra már csak a fele marad meg. A NAD+-szint ráadásul nem is “halkul el csendesen az éjszakába”. Összeomlik. Ennek az összeomlásnak pedig tovagyűrűző hatásai vannak.
Kevesebb energia. Csökkenő kognitív élesség. Elveszített állóképesség. Lassabb gyógyulás és regeneráció. Mindezeknek a “teljesen normális öregedési jeleknek” köze van a zuhanó NAD+-szinthez, amely nélkül a sejtek nehezen tudják elláti alapvető feladataikat.
A okok, amiért a NAD+ számtalan kutató figyelmét felkeltette, így nem szorulnak további magyarázatra – de mivel a kíváncsisága felébredt, úgyis többet szeretne megtudni. Ez pontosan a megfelelő hely ehhez.
Az NAD+ rövid története és felfedezése
A kérdés, amelyet a brit biokémikusok, akik az 1920-as évek elején felfedezték a NAD+-ta Az évszázad érdekes volt, de kevés közössége volt azokhoz a kutatási alkalmazásokhoz, amelyekért a tudósok ma rajonganak. “Mitől alakítja át az élesztőlé a cukrot alkohollá?”
Mint kiderült, a válasz a NAD+ volt — más néven nikotinamid-adenin-dinukleotid. Ezt a felfedezést követően a NAD+ leginkább a redoxireakciókban betöltött szerepéről vált ismertté. Az “elektronszállító” feladata hozta meg Otto Warburg számára az 1931-es Nobel-díjat. [1]
A nikotinamid-adenin-dinukleotidról azonban később kiderült, hogy nem csak egypetrű csoda – bár ennek a felfedezésnek a megvalósulása eltartott egy ideig. Majdnem pontosan egy évszázaddal a kezdeti felfedezés után Dr. Leonard Guarente és Dr. David Sinclair rájött, hogy a koenzim egyben az enzimek egy osztályának – a sirtuinoknak – is az üzemanyaga. Ezek megjavítják a sejteket, védik a DNS-t, és szabályozzák az anyagcsere-folyamatokat, valamint azok ne dolgozz NAD+ nélkül. [2]
Ez felfedezés az NAD+-t a erjedéstől az öregedésig röpítette. Amikor az öregedés lecsapolja az NAD+-szinteket, a szirtuinok is kifogynak a szuszból. Ekkor következik be a sejtkárosodás. Az öregedés tünetei pedig kéz a kézben járnak ezzel.
Hogyan működik az NAD+?
A NAD+ sok mindent csinál, de van két fontos, teljes munkaidejű feladata, amelyek mindenhol működésben tartják a szervezeteket.
Az energiaraforgalom a kettő közül a jobban ismert. A NAD+ felveszi az energetikus elektronokat a tápanyagokból, NADH-vá alakul, és elszállítja őket a mitokondriumokba. Ott alakulnak át ATP-vé. Ezt a teljes folyamatot, amely a végtelenségig folytatódik, sejtlégzésnek nevezzük. Enélkül az élet, a mozgás és a gondolkodás mind lehetetlen lenne.
Aztán ott van a második feladat. A NAD+ a javítóenzimek kofaktora. A szirtuinok – amelyek olyan nélkülözhetetlen feladatokat látnak el, mint a károsodott DNS javítása, a gyulladások kezelése és az anyagcsere-folyamatok fenntartása – üzemanyagként használják. A PARP-ok, a károsodott sejtek javítására szolgáló enzimek szintén az NAD+-ra támaszkodnak.
Tehát mi történik, ha az elveszett NAD+-t pótlás útján állítják helyre? Képes a NAD+ “újraindítani” az anyagcserét és felgyorsítani a DNS-javítást, hogy “feltámassza a fiatalságot”? Ezek azok az izgalmas kérdések, amelyeket mindenki feltesz. Emiatt halmozódik most egy egész kutatási terület a NAD+ potenciálja körül.
Hogyan és mire használják a NAD+-t napjainkban? Mit árul el a legújabb kutatás?
A NAD+ olyan fontos, hogy nélküle az élet szinte azonnal megállna. Nem minden molekula ennyire létfontosságú, de ez az. Természetes tehát, hogy ennek koenzimnek a kutatása számtalan különböző területet érint. Egyes eredmények már jól megalapozottak. Mások teljesen kísérletiek.
NAD+ a DNS-javításért és a sejtek egészségéért — Öregedésgátló hatások
Ez csak egy mellékszerep, de egy kritikus fontosságú. A szirtuinok megjavítják a károsodott DNS-t, energiát termelnek, harcolnak az oxidatív stressz ellen, és segítenek fiatalon tartani az élőlényeket.3NAD+ nélkül azonban nem tudnak dolgozni. Ugyanez igaz a PARP-okra is, amelyek hatalmas mennyiségű NAD+-t használnak fel az egészségtelen környezet által károsított sejtek gyógyítására, így kevesebb marad más feladatokra. Amikor ez a két vegyületcsoport nem tudja megfelelően ellátni a feladatát, még nagyobb instabilitás és káosz alakul ki. Ez az öregedés.
Legyünk egy pillanatra teljesen őszinték. Nincs bizonyíték arra, hogy a NAD+ pótlása hosszabb és egészségesebb életet eredményezne (még). Ennek a hipotézisi feltesztelése és bizonyítása sok évet vesz igénybe, és ez a Szent Grál, amely iránt sok tudós érdeklődik. Azonban már most léteznek olyan tanulmányok, amelyek bemutatják, hogy a NAD+ hogyan működik a károsodott DNS és sejtek helyreállításában, és ez önmagában is elég izgalmas. [4, 5]
NAD+ a jobb anyagcsere-egészségért és az inzulinérzékenységért
A kutatási terület ezen ága már rágcsálókon végzett kísérlerden átlépett az emberi klinikai vizsgálatokba – ígéretes eredménnyel. Az eddigi tanulmányok azt találták, hogy a NAD és a NAD+ javítja az inzulinérzékenységet prediabéteszes nőknél, így a koncepció helyessége már bizonyítást nyert.6De miért és hogyan? Első ránézésre ugrásnak tűnik, de valójában elég logikus.
A zuhanó NAD+-szintek lelassítják az új mitokondriumok képződését, és a meglévőket sokkal kevésbé hatékonysá teszik. Ennek kijavítása jobb glükózfelvételt és -felhasználást tesz lehetővé. Ez javítja az inzulinérzékenységet. A sirtuinok emellett “mobilizálják” a zsírt (így az energiakeményként használható, ahelyett, hogy elnehezítené az embereket), ami a cukorbetegség elleni küzdelem egy másik frontja.
Hogyan befolyásolja a NAD+ az agy egészségét és a kognitív élességet
Ez a kutatás egy nagyon aktív területe, és az a szakterület, ahol a leginkább életváltoztató eredmények várhatók. Mivel az agy fenntartása rendkívül sok energiát igényel, különösen nagy veszélynek van kitéve az életkorral járó NAD+-szint csökkenése miatt. A tudósok azt próbálják feltárni, hogy a NAD+ hogyan lassíthatja az olyan neurodegeneratív betegségek lefolyását, mint az Alzheimer- és a Parkinson-kór. [7, 8]
A NAD+ lendületet adhat a neuronok mitokondriális működésének, harcolhat a neurogyulladás és az oxidatív stressz ellen, valamint segíthet egészségesen tartani azokat az axonokat, amelyek kommunikálnak a többi neuronnal és a test többi részével. Ugyanez a mechanizmus azonban ugyanolyan izgalmas a neurodegeneratív betegségeken kívül is. Mi lenne, ha a NAD+-pótlás élesebb és energikusabb maradásra ösztönözhetné az embereket, ahogy belépnek az öregkor területére? Az eddig elvégzett tanulmányok már “magát az öregedésgátló hatást” is kimutatták, és ez az agyra is kiterjed.9]
Atlétikai teljesítmény, izomerő és NAD+
Ez még kérdéses, de túl izgalmas ahhoz, hogy kihagyjuk. Egérkísérletek kimutatták, hogy a NAD+-pótlás javítja az aerob teljesítményt (legalábbis egereknél), ráadásul a szarkopénia kutatásának is egyik célpontja.10, 11Az itteni elképzelés az, hogy a NAD+ és prekurzorai segíthetnek az idősödő egyéneknek sokkal tovább megőrizni az izomtömeget, az erőt és a funkciót.
Még három kutatási irány
A mitokondriális egészség a szívizomsejtek számára is fontos, ezért a kutatások elkezdték feltérképezni, hogy a NAD+ hogyan védheti a szív egészségét — általában az öregedéssel összefüggésben, de szívroham után és szívelégtelenség esetén is. Ezen kívül tanulmányok vizsgálják a NAD+ tágabb gyulladáscsökkentő szerepét is.
Az utolsó kutatási irány egyben a legérdekesebbek közé tartozik. Már bebizonyosodott, hogy a SIRT1-nek sok köze van a cirkadián ritmushoz. Ez a szirtuin NAD+-függő, és a tudósok már régóta megállapították, hogy az alvás az életkor előrehaladtával szintén furcsává válik (rövidebbé, zaklatottabbá). A napirendben következő lépésként olyan modelleket tesztelnek, amelyek azt vizsgálják, hogy a NAD+ képes-e “fiatalosabb” alvási mintázatokat előidézni. [12]
A történet tanulsága? A NAD+-kutatás szerteágazó lehet, de úgy tűnik, minden út az öregedésgátlás valamilyen aspektusához vezet. Mindenki öregszik. Kevesen szeretik. Nem csoda hát, hogy a NAD+ egy ilyen népszerű koenzim.
Hogyan adják be a NAD+-t a kutatási környezetben?
A NAD+-nak jelentős biológiai hozzáférhetőségi problémája van – ez egy nagy, töltéssel rendelkező molekula, amely nem szívódik fel könnyen, és gyorsan lebomlik. A kutatás során alkalmazott juttatási módszer ezért rendkívül fontos.
Az intravénás infúzió a leggyakrabban alkalmazott módszer a preklinikai és klinikai környezetben. Azért praktikus, protože elkerüli a gyomor-bél traktust, és a NAD+-t közvetlenül oda juttatja, ahová szánták. A véráramba. Az IV adagolás azonban invazív is, és nem praktikus a hosszú távú vizsgálatokhoz, különösen az embereken végzett kísérletekhez. Ezért alkalmaz a kutatás is bőr alá és izomba adott injekciókat is. A szubkután és az intramuszkuláris beadás lassú felszabadulást és tartósabb hatást eredményez, amit sok kutató szeretne látni.
Néhány tanulmány helyette olyan NAD+-prekursorokat használ, amelyeket a szervezet NAD+-má tud alakítani. Ha áttekinted a szakirodalmat, gyakran találkozhatsz a nikotinamid-ribozid (NR) és a nikotinamid-mononukleotid (NMN) említésével. Ezek a prekursorok kisebb molekulák, amelyeket néhány szájon át történő vizsgálatban használnak.
Melyek a jelenlegi adagolási protokollok a NAD+ esetében a kutatási és hosszú élettartammal foglalkozó körökben?
Ez természetesen a kutatástervezés egyik legfontosabb szempontja – és egyben a legnehezebben eltalálható is. A legjobb adagolás számos különböző tényezőtől függ, a modelltől a kutatási célig és az alkalmazott NAD+-formáig. A vizsgálat hossza egy másik szempont, amelyet figyelembe kell venni.
- Közvetlen NAD+-bevitel, szubkután vagy intramuszkuláris alkalmazás esetén az adagok ~10 mg és 100 milligramm közötti mennyiséget (általában hetente egy-három alkalommal) említenek parfois. Minél nagyobb a dózis, annál ritkábban van általában szükség rá.
- A hosszú élettartam körében az emberek gyakran hivatkoznak mikrodózis és napi kb. 3-10 mg NAD+ használata heti 5 alkalommal.
- Az infúziókat ehelyett gyakrabban hozzák összefüggésbe a következők adagjaival: 250–750 milligramm, lassú infúzióban egy-két óra alatt leadva (általában 2 hetente 1-2 alkalommal). Mindkét módszer gyors és egyenletes felszívódást tesz lehetővé.
Vanak ellenjavallatok?
Magaga az NAD+ nemcsak természetes, hanem kifejezetten nélkülözhetetlen is. Vagyis bizonyos olyan folyamatok, amelyek nélkül a szervezetek nem tudnak életben maradni, tőle függnek. Ebben az értelemben nincsenek ellenjavallatok. Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy a kutatási alanyokat ne kellene gondosan kiválasztani, vagy hogy a kiegészítés ugyanaz lenne, mint a természetes NAD+ (mivel az jelentősen magasabb szinthez vezethet).
A NAD+ sejtfolyamatokat indít be, így az emberi kísértekbe nem vonhatók be aktív rákban szenvedő vagy a kórtörténetükben rákos megbetegedéssel rendelkező alanyok. A terhes és szoptató alanyok szintén ki vannak zárva, akárcsak azok a humán kísérleti jelöltek, akik máj- vagy vesebetegséggel küzdenek, illetve olyan gyógyszereket szednek, amelyek kölcsönhatásba léphetnek a NAD+ által serkentett folyamatokkal. (Rágcsálókon és más állatmodelleken viszont ezek a kölcsönhatások szabadabban tanulmányozhatók.)
NAD+ — A hasznos molekula, amely harcol az öregedés ellen
Nem teljesen ifjúság forrása, de az NAD+ nagyjából a legközelebb áll ehhez. Ez felkeltette a kutatók figyelmét a különböző szakterületeken – a kognitív képességek, a szív egészsége, az izomteljesítmény terén, és a sort folytathatnának. “Mennyire fontos az NAD+?” – ez egy olyan kérdés, amelyet már feltettek és meg is válaszoltak. Még mindig nem világos? Az, hogy a leghatékonyabban hogyan használható fel az általa támogatott alapvető folyamatok javítására. Ezt fogják kideríteni a jövőbeli tanulmányok.
GYIK
Nem a szó szoros értelmében, de a eddigi kutatások azt mutatják, hogy az NAD+ doboz küzdj meg az öregedés biológiai jeleivel – a DNS és egyéb károsodások helyreállításával. Az NAD+ senkit sem tesz fiatalabbá. Ehelyett ahhoz vezethet, hogy fiatalabbnak érezzük magunkat, és úgy is működünk, mint egy fiatalabb ember.
A NAD+ kutatás lehetséges támogató szerepet mutat be az anyagcsere-egészség terén. A fokozott inzulinérzékenység az egyik legizgalmasabb felfedezés ezen a területen. Másrészt viszont nem egy súlycsökkentő vegyületről van szó.
Az agy nehezen viszi véghez az életkorral járó NAD+-veszteséget, mivel rengeteg energiát igényel. Az idegsejtek szintjén elért jobb mitokondriális egészség jobb működéshez és jelentősen csökkent gyulladáshoz vezethet, és a NAD+-t ezen okból vizsgálják az Alzheimer-kór és más neurodegeneratív betegségek kapcsán.
A rezveratrol ráadásul aktiválhatja a szirtuinokat is, így természetes jelölt a több vegyületet vizsgáló kutatásokhoz. Egy másik érdekes vegyület a Q10-koenzim, amelyet öregedésgátló hatásai miatt már kiterjedten kutatnak.
Tudományos hivatkozások és források
1. https://www.sciencedirect.com/topics/neuroscience/nicotinamide-adenine-dinucleotide
2. https://www.harvardmagazine.com/2017/08/anti-aging-breakthrough
3. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC5514220/
4. https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/acel.13920
5. https://www.liebertpub.com/doi/abs/10.1089/dna.2016.3280
6. https://www.science.org/doi/abs/10.1126/science.abe9985
7. https://www.nature.com/articles/s41419-024-07062-1
8. https://advanced.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1002/advs.202408503
9. https://journals.physiology.org/doi/full/10.1152/ajpendo.00242.2023
10. https://link.springer.com/article/10.1007/s00394-019-02089-z
11. https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/acel.14236
12. https://symposium.cshlp.org/content/76/31.abstract
- https://www.sciencedirect.com/topics/neuroscience/nicotinamide-adenine-dinucleotide[↩]
- https://www.harvardmagazine.com/2017/08/anti-aging-breakthrough[↩]
- https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC5514220/[↩]
- https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/acel.13920[↩]
- https://www.liebertpub.com/doi/abs/10.1089/dna.2016.3280[↩]
- https://www.science.org/doi/abs/10.1126/science.abe9985[↩]
- https://www.nature.com/articles/s41419-024-07062-1[↩]
- https://advanced.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1002/advs.202408503[↩]
- https://journals.physiology.org/doi/full/10.1152/ajpendo.00242.2023[↩]
- https://link.springer.com/article/10.1007/s00394-019-02089-z[↩]
- https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/acel.14236[↩]
- https://symposium.cshlp.org/content/76/31.abstract[↩]






